….és nekem akkor is nagyon jó, mert mindjárt itt az ünnep

Én mindig nagyon várom az ünnepeket. Készülök rájuk tudatosan. Tudom, hogy jó lesz, mert az ünnepek legfőbb lényege, hogy jó legyen. Nekem és mindenkinek, aki ünnepel. Mert leginkább ebben különböznek a hétköznapoktól. Mert a hétköznapok vagy jók, vagy rosszak, vagy közömbösen átlagosak, szóval hol ilyenek, hol olyanok. Az ünnep az más. Attól ünnep, hogy jó, hogy szívszorongatóan melengeti a szívemet és a lelkemet, és hogy rendszeresen és hagyományosan mindig eljön, és ugyanazt a tökéletes és mélyen átélhető jelenlevőséget adja.

Mert az ünnep másik lényege a jelenlét. A jelenlét, mely nem jelent mást, mint itt és most benne lenni, és megélni a jelent, a jelen pillanat csodáját, amire már felkészültünk, hiszen eljövetelét előre tudjuk, és így „ünneplőbe öltöztethetjük” még idejekorán a lelkünket.

Mert az ünnepben még az is nagyon jó, hogy nem kell mindig újra kitalálni. Mert azt már kitalálták nekünk, így csak meg kell valósítani és meg kell élni. Mert ezek a Mi hagyományaink. Egyszerűen fogtuk magunkat, beleszülettünk, szépen beleszocializáltak minket, és mi meg használjuk. Nem kell újra felfedeznünk évről évre a spanyolviaszt. Hiszen minden ünnep szól valamiről – az én személyemről, a családról, a szakralitásról, a nemzetről, szóval valamely kiemelt értékről, ami nélkül nem lenne érdemes embernek lenni. Az én és a közösségtudatról, így egyben egy frenetikus összetartozás élmény is, ami erősíti a közösséget, egyben újra megerősíti a hagyományokat, hogy aztán lehessen e föld új jövevényeinek mibe beleszületni, és mibe szocializálódni. Hát még ezért is jó az ünnep.

Perszer jók a hétköznapok is, csak azokat sokkal nehezebb folyamatosan jóként megélni. Mert ugye abban ott van az a sok rutin, meg rohanás, meg akaratlan stressz, és időhiány, és még sok minden egyéb, amivel saját életünket tudjuk a kelleténél jobban nehezebbé tenni. Egy hétfő vagy csütörtök délután sokkal nehezebb megállni, és azt mondani, hogy hú, de gyönyörű nap van, menjünk a gyerekkel sétálni, viszek egy csokor virágot a szerelmemnek, vagy elviszem a szüleimet moziba, annyifelé vittek ők is engem gyerekkoromban. Ha csak… Hacsak nincs véletlenül a születésnapom, vagy valakinek a születésnapja, mert akkor ugye mindez könnyebb.

Szóval ilyen az ünnep. Egyszerűen segít megállni, lélegzethez jutni, egy kicsit más szempontból szemlélni a világot, teret adni játékos kedvünknek, együtt lenni a másikkal és másokkal itt és most ebben a percben és ugyanabban a térben. Itt nincsenek a hétköznapi gondok, mert egyszerűen nem hozzuk ide őket magunkkal. Az ünnep a pihenés, az öröm és a jóérzés szigete, amit megosztok másokkal, ezzel is sokszorozva a belső napfényt. Számomra az ünnep egy csillogó lélekzuhany, ami, ha hagyom, tisztára mos, és teret ad az új örömöknek és vágyaknak, melyek helyén eddig tán valami bús félelem terpeszkedett.

Szóval az én ünnepem az öröm és a közös emlékezés ünnepe, az itt és most jóleső érzése. Mert az ünnepeket a Jó Isten jókedvében találta ki, és még ő sem szereti, ha elrontják e remek játékát.

Görög Mária

Hozzászólások

Szóljon hozzá Ön is!