Egy szoknya, egy nadrág

(Pár)kapcsolati kavalkád  kezdőknek és haladóknak

Az „Egy szoknya, egy nadrág” egy kísérleti- és bemutató terep, ahol eljátsszuk és megbeszéljük, mi történik férfi és nő között a kapcsolatokban, és hogy néznek ki ezek a helyzetek férfi és női szemmel. Aztán ugyanazt kipróbáljuk másképp, meg másképp és máshogy is. Veled együtt, ha van kedved beszállni a játékba.

Ha van téma, ami mindenkit érint, akkor ez az. Kapcsolata mindenkinek van, ha meg nincs, akkor volt vagy lesz, aktuálisan meg hiánya van, vagy nincs, és ez mind  ok arra, hogy beszéljünk róla. 

A nő: Görög Mása, kommunikációs tréner, újságíró
A férfi: Krausz Tivadar író, publicista

Minden hónapban kiválasztunk egy témát, amire jól ráfókuszálunk, és elmondjuk nektek, mi hogy látjuk, aztán közösen megbeszéljük .

Aktuális témánk:

Te tehetsz róla…,

avagy az áldozathibáztatás tízezer formája

A férfi – nő kapcsolatban a legfontosabb, hogy mit gondolunk egymásról mi, férfiak és nők. Mostanában elég sokat beszélünk arról, hogy mi a normális, hol kezdődik az erőszak, hol a megalázás és megaláztatás, és sokan szívesen hibáztatják az áldozatot, hogy ne kelljen hibáztatniuk a megalázó bántalmazót.

Miért szégyenkezik a bántalmazott, és keresünk mentségeket a bántalmazónak? Miért nem fogadjuk el, hogy ahhoz, hogy megelőzzük az ilyen bántalmazó eseteket, a nők és férfiak szexuális kihasználását, a pozícióval való visszaélést és a nem egyenrangúságon alapuló kapcsolatokat és bármilyen megnyilvánulásukat, akkor beszélnünk kell róla. Anélkül, hogy megítélnénk azt, aki kimondta, és attól függetlenül, hogy mikor mondta ki.

Egy szoknya – egy nadrág, egy férfi és ez nő. Más – más élmények, tapasztalatok, nézetek és ugyanazon emberi teremtmények.

Facebook bejegyzéseket olvasunk fel és adunk elő, beszélünk meg, hogy azokon keresztül mutassuk be a valós és álságos empátiát, azt, hogy mi bújik meg a lelkünkben és gondolatainkban, ha nem figyelünk oda. És azért, hogy tanuljunk egymástól, érezzünk együtt és beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk róla!

Gyere, és hallasd a hangod!

Mikor: 2017. november 8. 19.00 óra
Hol: Nem Adom Fel Cafe & Bar, Budapest, 8. ker. Magdolna utca 1 .
Belépő:  500,- Ft, melyet lefogyaszthatsz

 

Hogyan játszmázzuk magunkat boldogtalanná?

Játszmáink és hogyan lépjünk ki belőlük? – a Lelki egészség éjszakája keretében

Ha unod, lépj ki belőle! De hogyan?

Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy minden elhatározásunk ellenére, már századszor is ugyanabba a vitába, veszekedésbe keveredtünk, pedig rettenetes unjuk és elegünk van belőle. Te ezt mondod, én azt mondom, te ezt teszed, én azt mondom. Mint egy jól bevált partnerrel folytatott pingpongmeccs, mint egy ezerszer lejátszott sakkjátszma. Kommunikációs szempontból ez egy tökéletes rögzítés. Csak éppen az életünkről és jó érzésünkről van szó. Ráadásul a sakkban is az nyer, aki egy új nyitással vagy válasszal tudja meglepni a másikat. Persze a játszmákban mindkét fél biztos abban, hogy igaza van.

Akkor mégis, hogyan tovább?

Gyere, beszéljük meg!

Mikor: 2017. november 11. 22.00 – 23.15
Hol: DocuArt Mozi – Kávézó, Budapest, IX. Ráday u. 18. – Erkel u. 15.
Belépő:  A LELKI EGÉSZSÉG ÉJSZAKÁJA  KARSZALAGJÁVAL

Eddigi témáink:

4. Jézusom, Te Fideszes vagy?

Gondolatok a nyitottságról, elfogadásról és annak határairól

Fideszes vagy? DK-s? Netán népnemzeti konzervatív vagy kozmopolita liberális? És még sorolhatnánk a jelzőket, amikre eddig megnyerő partnerünk hirtelen felkapja a fejét, és csak ennyit tud kinyögni:

– Viccelsz? Miért nem előbb mondtad?

Jó esetben nem teszi hozzá:

– Pedig annyira szimpatikus voltál!

Vagy Te voltál az, aki hirtelen falat húzott maga elé, mert a zsigeri ellenállás nagyobbnak bizonyult az érzésnél és a kíváncsiságnál? És mi van akkor, ha már jó ideje együtt vagytok, és akkor derül ki, hogy a másik sok mindent másképp lát, vagy éppen megváltoztatta a véleményét, ami így ellenkezik a tiéddel?

Meddig tart a tolerancia, és mennyire hagyjuk, hogy a közélet szépen, lassan rátelepedjen a magánéletünkre, és felfalja esetleges természetes különbözőségeinket a barikádharcos logika? Mik a megértés és tolerancia határai? Mi a megoldás? Hasonló a hasonlóval? Politikai vitafórum vacsora helyett? Tabutémák a békesség fenntartásáért?

Egy ennyire átpolitizált és kevéssé toleráns környezet, mint ami körülvesz minket, nem igazán kedvez a különböző vélemények békés ütközésének, harciasan kíváncsi megbeszélésének. Mert a közélet nem kér engedélyt, és nem kopog, mikor beoson a nappalinkba, hanem egyszer csak ott van – ránk ugrik a TV-ből, kiszivárog a lapokból és bekúszik a fülünkbe a szomszéd véleményéből. És már nem menekülsz.

Egyszóval kezdenünk kéne már ezzel valamit! És mi most ezt tesszük. Tedd velünk te is!

3. Ha Te így szeretsz, akkor milyen, ha nem?

Szeret, vagy nem szeret? Azt mondja, igen; én azt mondom, nem. Ez most az, aminek mondja, vagy az, aminek érzem? De ha csak így tud szeretni, akkor ez nekem nem kell. Szeressen másképp!

Én szeretem, ő azt mondja, nem, ez nem az. Én azt mondom, de igen. Ha nem érzed, akkor nem szeretsz. Ez most az, aminek érzem, vagy az, aminek ő mondja?

– Szeretlek, felelős vagy értem! Megszelídítettél.  Már nem hagyhatsz magamra!

– Ha szeretsz, hagyod, hogy elmenjek.

Ha szeretsz, megteszed…! Ha szeretsz, nem teszed meg…! Ha szeretsz…! Mert szeretlek…!

Tényleg, hogy is van ez? Mit is jelent az, hogy szeretet? Hogyan szeresselek, hogy nekem is jó legyen, meg Neked is? Feljogosít-e bárkit bármire a szeretet? Hát a szerelem? Mondjuk arra, hogy áldozat legyek melletted? Vagy, hogy azt tedd, amit én akarok?

Nézzük csak meg, hogyan is szeretünk! Erről szól az „Egy szoknya, egy nadrág” párkapcsolati kommunikációs sorozat következő része.

2. Elvárás-csapdák a párkapcsolatokban

Jogosan várunk el valamit egymástól, vagy csak rá akarjuk kényszeríteni a másikra az akaratunkat? Tényleg olyan szörnyű, hogy vannak elvárásaim? Tényleg olyan szörnyű, hogy nem akarok folyamatosan megfelelni? Mit tegyek, ha szeretem, de képtelen megfelelni az elvárásaimnak? Vagy én az övének? Vagy, ha nem is akar/ akarok megfelelni? Persze az azért nem árt, ha a saját elvárásaimnak mégiscsak megfelelek. Szóval hol van az arany középút, ha van ilyen, és mitől lett ennyire szörnyű, ha elvárnak tőlünk valamit, vagy ha nem teljesítik az elvárásainkat. Próbáljunk meg gyorsan rendet rakni a fejünkben / lelkünkben, mielőtt elnyelne minket a nagy elvárás-csapda, kitörne rajtunk a rémítő elvárás frász, ami magával ránthatja az ijedelembe szépreményű kapcsolatunkat! Inkább leljük meg együtt a nekünk rendeltetett és ránk szabott menekülési útvonalat, mert akkor már nyílik is a szép remények kapuja, és már csak rajtunk múlik…  Mint ahogy eddig is. J

Szóval elvárások és megfelelési vágyak, kényszerek és képtelenségek, melyek csöppet sem szükségszerűek, de ettől még léteznek, és nehezítik a párkapcsolatainkat.

1. Hogyan játszmázzuk magunkat boldogtalanná?

Játszmáink és hogyan lépjünk ki belőlük Ha unod, lépj ki belőle! De hogyan? Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy minden elhatározásunk ellenére, már századszor is ugyanabba a vitába, veszekedésbe keveredtünk, pedig rettenetes unjuk és elegünk van belőle. Te ezt mondod, én azt mondom, te ezt teszed, én azt mondom. Mint egy jól bevált partnerrel folytatott pingpongmeccs, mint egy ezerszer lejátszott sakkjátszma. Kommunikációs szempontból ez egy tökéletes rögzítés. Csak éppen az életünkről és jó érzésünkről van szó. Ráadásul a sakkban is az nyer, aki egy új nyitással vagy válasszal tudja meglepni a másikat. Persze a játszmákban mindkét fél biztos abban, hogy igaza van. Akkor mégis, hogyan tovább?