Rejtett titkaink

Látni – látszani – láttatni

Mi is a gyöngy? Csillogó szabályos kerek vagy szabálytalan amorf alakzat, melynek fénye elvakít, csillogása gyönyörködtet, füzére ékesít. Hamis vagy igaz? Ragyogása elkopik, halványul, vagy örök darab marad? Nem mindegy.

A hosszú percekig levegőt visszatartani képes halászok lemerülnek a víz alá. Szellemük és fizikumuk egyaránt arra edzett, hogy minél tovább tudjanak a víz alatt maradni, s tágra nyílt szemmel dacolva a sós vízzel, gyöngyöt rejtő kagylók után kutassanak. A szürke, jellegtelen kagylóhéj kincset rejt magában. De vajon melyik az, amit érdemes a felszínre hozni? Látni kell a láthatatlant. Meglátni a zárt kapuk mögött rejlő kincset, és lemerülni érte.

A kagylóhéj egy kis feszegetésre felpattan, s felfedi valóját. Van-e gyöngye vagy sincs, s ha igen, mekkora. A szakértő szem számára láthatóvá válik, mit rejtett a zárt burok. Megjelenik a nyers szépség. Megmutatja színét, méretét, jellegét – értékeit. Látszik, ám gyakran mégsem látjuk.

A mester a kezébe veszi, és a nyers gyöngy szól hozzá. S Ő már tudja, hagyja-e formáját szabadon szárnyalni, vagy szigorítsa lágy kerekre, fűzze sorba, vagy tegye foglaltba. Egy dolog fontos számára – láttatni azt, ami a gyöngyben már akkor is benne volt, mikor még a kagyló rejtette a tenger fenekén, mikor a halász először megpillantotta, ám végső magányos vagy társas valója még csak lehetőségként élt benne.

Hogy ez így kissé didaktikus?

Valóban.

G.M.

Hozzászólások

Szóljon hozzá Ön is!