Szép vagy, szép vagy, szép Királyné, de…

– Ép testben ép lélek! – puffog megállíthatatlanul  barátom, mikor a test és lélek egységéről beszélgetünk. – Hát hány ember él megnyomorított lélekkel a kigyúrt, kisportolt fizikum álcája alatt!?

Elgondolkodom ezen a mondáson. Mit is jelent valójában. Hogy is van ez a mi testünk – lelkünk egészsége ?  Mert az biztos, hogy nem a látványról szól – hogy amennyire  meg tudsz felelni külsőleg a korideálnak, annyira vagy jól lelkileg is. Szóval hogy is van ez?

Hogyan tehetünk érte, hogy jól  érezzük magunkat a saját bőrünkben? 

Van egy remek orosz közmondás – jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint betegnek és szegénynek. Hát ez legalább őszinte és vitathatatlan! Hogy nem valami magasröptű, hogy nem gondolkodtat el? Dehogynem! Hányan élik életüket önmagyarázkodások, önbecsapások nyúlós maszlagába ragadva csak azért, mert a “valamit valamiért”, a “semmi nem tökéletes” balga, ám annál manipulatívabb polszlogenek zsugorfóliájába csomagolták még idejekorán agyukat – egyetlen gondolkodásra szánt szervüket?

Ám ha semmi nem tökéletes, akkor mire a nagy törekvés, mire a sok buzgóság? Hogy ne jussunk sehova? Vagy induljak el egy úton, melynek tudom, soha nem érek a végére? Hát ez remek! Valóban vonzó egy cél! Mert nézzük csak, mi is az a tökéletes? Mi az, ami felé törekednünk illik? Az ideálkép, mely a valóság isteni mása, melynek fizikai létbe ültetet szellemi teremtményei vagyunk? Vagy ennek a fizikai és szellemi létnek a jelenvalóban megteremtett lehetséges legnagyobb összhangja a tökéletesség maga? Én ebben hiszek.

Mert itt és most hiába diskurálunk nagy okosan, a bölcsek mindentudásával a fizikai léten túli ideákról, ha tapasztalatunk csak a barlang falára kivetített képekről van. Nem a hit, nem a szellemi és lelki tökéletességre való törekvés ellen szólok, hanem e kettő elválasztását fizikai létünk megnyilvánulásaitól tartom életidegen felfogásnak.

Mert hova is vezet test és lélek mesterséges szétválasztása, az egyik vagy másik lebecsülése, a szellem önértékének fizikai megnyilvánulásától való elkülönítése? Ma, mikor az új-hitbuzgók torkunkon akarják lenyomni a megváltást, mikor dezodor-akadémiák mondják meg nekünk az életmód tutit, egyre nehezebb megtalálni azt a harmóniát, azt az egyensúlyt, amit e létező világok legjobbika akár nyújthat is számunkra, ha hajlandóak vagyunk saját egyéni összhangunkat megteremteni.

Minden ember egyedülálló és megismételhetetlen teremtménye a jó Istennek. Hiszen annyi alkotórészből kell egyetlen egyedet összegyúrni, hogy a végetlen számú alkotórészek faktoriálisa végtelen számú egyedi konfigurációt eredményez. Ha pedig mindannyian mások vagyunk – más testi – lelki – szellemi atomokból méltóztatunk összepasszintva lenni, hát akkor miért is kéne nekünk egyformán gondolkodnunk ugyanarról a dologról, egyformán éreznünk ugyanazzal az esettel kapcsolatban, s egyforma derék vagy éppen bi- és tricepsz méretekre törekednünk?  

A test – lélek – szellem egysége és harmóniája feltételezi, hogy egyaránt foglalkoznunk kell mindhárommal, fejlesztenünk kell őket, vagyis gyúrhatunk mindre, hogy jól érezzék magukat, magunkat együtt.

Mindannyian felelősek vagyunk azért, ahogy kinézünk, ahogy gondolkodunk, és ahogy érzünk. Felelősek saját magunk előtt, hogy a hozott-kapott anyagból hogyan gazdálkodunk, hogy kiaknázzuk-e megfelelően adottságainkat és képességeinket, hogy képesek vagyunk-e a saját rendszerünk felállítására, s fejlesztésére.

Milyen a szép test? Melyben a lélek jól érzi magát, mert megtalálta önön békéjét az önmaga által választott úton. Útitársak talán itt kevesebben akadnak, mint a virtuális életet kínáló készen kapott tucat-sztrádákon, de legalább tudjuk, hova vezet, hisz mi határoztuk meg a célt.

A test a lélek temploma? Igen. Szép és egészséges lakhelyet szeretnénk mindannyian lelkünknek és szellemünknek. Ám a szépség nem a kilókban és centikben rejlik, hanem a lelkünk tisztaságát tükröző belső kisugárzásban, ami ott van minden szemvillanásban, minden mosolyban és simogatásban, minden szeretettől vezérelt gondolatban. Testünk edzése – szellemünk pihenésének egy útja. Testünk edzése, aminek első lépése egy elhatározás, ami a szellemből indul ki, lelhetővé teszi az elme elcsöndesedését, megpihenését, hogy a folyamatos fülsüketítő álgondolat-folyam zaja fejünkben elüljön, s meghallhassuk lelkünk valódi üzenetét, hogy megragadva a jelen pillanat állandó egyszeriségét átérezhessük önmagunkban az összhangot, önön emberi mivoltunk tökéletességét.

Görög Mária

©A cikk teljes szövege szerzői jogvédelem alá esik. Idézni és egyes részleteit felhasználni csak a forrás megjelölésével lehet, terjesztéséhez a szerző  engedélye szükséges.

Hozzászólások

Szóljon hozzá Ön is!